Ismeretlen szerző verse

A brunanburhi csata

(The Battle of Brunanburh)

1. Ezesztendőben Athelstan király, harcosok ura,
főség-adó fejedelem, szintúgy fivére,
Edmund herceg, örök-idős hírt
nyertek hadakozásban kardok élével
5. Brunanburh mellett. Pajzs-falakat rontottak,
véd-palánkot vertek vasak csapásaival
Edward fiai. Ezen kiválóságot
őseiktől örökül kapták, hiszen
csatában gyakran vertek idegeneket,
10.      védtek hazát és hont. Veszett az ellen,
felföldiek és hajó-úsztatók
   holtan hulltak. Hadfiak vére
folyt a földön, napkeléstől
   reggel-időben, hogy amaz sugárzó csillag,
15.      örök Úrság, Isten fényes világa
   fej-felett átúszott, mígnem a nemes
   teremtés nyugodni tért. Hadfi-sokaság
   feküdt dárda-döfötten, harcosok északról,
   pajzs felett legyilkoltan, felföldiek is,
20.      végzet-verve, harc-telve. Nyomultak a
   nyugat-szászok az ellen nyomát
   űzőn követve csapatokban egész nap.
   Vadul vagdalták a menekedőket hátulról
   élesre fent pengével. A merciaiak
25.      senkitől sem tartottak kéz-küzdésben
   Anlafe emberei közül, kik a tenger-kavargásban
   hajó-hasban földet kerestek,
   harc-sorsot találtak. Öt feküdt
   holtan a viadal-helyen, ifjú királyok,
30.      kardtól kimúlatva, hasonlóan heten
   Anlafe főségei közül, sokan a seregből,
   hajós és skót. Az észak-fiak vezére,
szükségtől kényszerítve, elfogyott embereivel
   menekülve hajó-orrba bújt:
35.      úszásra tolta a bárkát és elhaladt
   árnyas áron éltét mentve.
Szintúgy távozott a hadakozásból
   fenti földjéhez a koros Constantinus,
   deres hajzatú hadfi. Dicsekvőn nem
40.      lehetett az összecsapástól; társaitól fosztva,
   barátai hulltan a viadal-helyen
   küzdésben leölve, harcban ifi fia is
   a mészárlás-mezőn maradt sebzetten.
   Dicsekvőn nem lehetett a boncos
45.      hajzatú hadfi, kard-küzdésről
   az álnok, nevetőn Anlafe sem
   lehetett marék sereg-fogyatékával,
   hogy amazok elsők lesznek
   harcmezőn csata-dologban, lobogó-ütközésben
50.      szálfa-szakításban, férfi-forgatagban
   kard-küzdésben, mikor a viadal-helyen
összemérettek Edward fiaival.
Eltávoztak eztán szegelt hajókban
   az észak-fiak. Dárda-kímélten,
55.      tenger-folyamon, mély vizek felett,
   Dublin felé, Írhonba vissza, szégyentelt szívvel.
   Amaz fivérek együttesen szintúgy,
király és herceg, hazába térte
   a nyugat-szász földre, harcban dicsőülten.
60.      Maguk mögött hullákat hagytak, hogy élvezze
   a kormos-köntösű fekete holló,
   a görbe csőrű, a hamuszín-köpenyeges,
   a fehér-farú sasmadár, hogy dögevés legyen,
   a falánk harc-sólyom is,
65.      az erdőn lakó szürke farkas is.
   Sosem volt nagyobb gyilok emez szigeten,
   sosem volt ennyi ember leölve
   ennek előtte kard-éllel,
   az írás-ismerők, tudós-fik szerint, mióta
70.      keletről angolok és szászok jöttek
   a széles tengeren Britanniát kutatva,
   a büszke harc-kovácsok, walesieket leverve,
   és a dicsteli hadfiak földet foglaltak.

TÓTH BÁLINT PÉTER FORDÍTÁSA

(Megjelent az Alföld 2022/8-as számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Végh Kata munkája alapján készült.)

Hozzászólások